Így másnap megújult erővel indulhatok valóra váltani álmaimat... 2021. Tízmilliószoros napjai: 2021. február 27. Az év első tízmilliószoros teremtő napja: Chötrül Düchen, vagyis magyarul "a vajmécsesek ünnepe". Ezen a napon a telihold a szűz jegyében van, ez megsokszorozza az elengedés hatékonyságát. Nagyon erősek az Univerzumból érkező támogató energiák. Ezen a napon a tibetiek jakvajból készült madár-, virág- vagy fa alakú lámpásokat gyújtanak, hogy megemlékezzenek Buddha csodálatos tetteiről, amelyeket követői hitének megerősítésére hajtott végre. Budda csodák bemutatásának ünnepe (Chotrul Duchen): Az első nap neve: a Csodák ünnepe, melyet az első tibeti holdhónap teliholdján tartunk. Az év első tizenöt napja annak a tizenöt napnak az ünneplése, amikor Buddha minden nap más csodát mutatott be azért, hogy jövendő tanítványai érdemeit és odaadását növelje. 2021. május 26. Az év második tízmilliószoros napja: Saka Dawa Düchen, vagyis magyarul"a születés, a megvilágosodás és a halál napja" Különleges ünnep, hiszen a telihold a nyilas jegyében van, erős támogató energiákkal.
Számoljunk le tehát azzal a kérdéssel, csakugyan szégyen esett rajtunk, mikor ugyanaz, ami Londont gyászba borította, Budapesten olyan rivalgást keltett, mely jobban hasonlított a lelkesedéshez, mint a tragikumon érzett részvét és megdöbbenés szörnyülködő hangokban való megnyilatkozásához?!... vagy pedig, igenis, meg lehet érteni, - és nem kell pironkodni miatta - hogy a katasztrófa hírének hallatára, az első pillanatokban a sokaság egyáltalán nem foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Hampshire-on emberek százai haltak meg rettenetes halállal, csak arra az egyre gondolt: micsoda nemezis, hogy így kell a világ színpadáról letűnnie annak, akiben a Budapesten élő sokaság soha se láthatott mást, csak minden humanitás leghatalmasabb megcsúfolóját, legnagyobb ellenségét mindannak, ami az emberiség érzésének védelmére szorul?!
2018. július 28. szombat - 10:20 Maga a halál egyáltalán nem egy kellemetlen tapasztalat a kutatások alapján. BLIKK-HÍR Az emberiséget mindig is foglalkoztatta a halál gondolata, hiszen szerves része életünknek. Azt már jól tudjuk, hogy pontosan mi történik a testünkkel, de hogy milyen érzés, amikor történik velünk, az már más kérdés. Ma már elég sok tapasztalatunk van, sok beszámoló is létezik emberek ezreitől, akik valamilyen formában meghaltak, majd visszatértek. Azt biztosan állíthatjuk, hogy a jelek szerint nagyon személyes élményekről számoltak be, de azért így is egy jó képet kaphatunk arról, hogy mi vár ránk. A legújabb tudományos felfedezések alapján maga a halál általában egy egészen kellemes, sőt euforikus érzéssel jár, ami az emberek agyában található egyik mirigynek köszönhető, ami DMT nevű vegyülettel áraszt el minket. Elveszítjük érzékeinket: James Hallenbeck specialista elmondta, hogy azoknál, akik "haldokolnak" az utolsó napokban az érzékszervek folyamatos eltűnése figyelhető meg.
Az unió középmezőnyében van az ország a többlethalálozást tekintve. Szabó Tímea szerint a kormány a lopással foglalkozott a járvány időszaka alatt, hergelte az embereket, valamint meghamisították a vakcinák hatékonyságáról szóló dokumentumát. Orbán Viktor válaszában megismételte, hogy minden erőiket megfeszítve azon dolgoznak, hogy legyen elegendő vakcina, megfelelő rendben azt szétosztják oda, ahova az embereknek be tudják adni, a megfelelő helyre eljuttatva. Háborús időket leszámítva nem kell egy országnak egy ilyen logisztikai műveletet végrehajtania. " Ezért megköszönte mindenkinek, akik ebben részt vesznek. A halál és fertőzés ellen csak az oltás a megoldás. Hozzátette, hogy: Önök oltásellenesek, miközben az egyik képviselőjük aláírta az orosz vakcina elleni petíciót, majd pedig beoltotta magát az orosz vakcinával. " Ez sokat elmond Önökről – zárta Orbán Viktor.
Veszett csaták, csufos futások! Bármerre nézek, mást nem látok, Miként a sár, amelybe Követ hajítanak be, Ugy feccsen szét a harcok mezejérül, Oh nemzetem, képedre a gyalázat, S a hit már-már sokak szivében gyérül, Hogy mindörökre jármodat lerázod. Ki ismer engem csüggedőnek? Kislelküséggel engemet ki vádol? De aggodalmak néha rám is jőnek Most a jövő rejtélyes távolábol, Jőnek, miként az éji denevérek S el-elvisítják itten magokat, Hogy rá szivemben hidegséget érzek És lélekzésem szinte elakad. Hazám, hazám, magyar haza, Elátkozott föld vagy hát? Ki volt, ki így megátkoza? Hogy rajtad a szabadság Örökké csak földönfutó legyen, Ki pillanatra hozzád menekűl, De amint jön, megint megyen, Elűzik kérlelhetetlenűl! Hányszor kelénk fel három század óta, Lerázni hősleg a bilincseket! S kardunk mindig behullt a vérfolyóba, Mely meghasított keblünkből eredt, S ájulva amint a földön feküdtünk, Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk. Most talpon állunk újolag... Azért állottunk volna fel, Hogy újra földhöz sujtsanak?